Elköltöztem ide: thyrane.wordpress.com

viszlát blogolponthu :]

A jegyzeteim eddig előttem voltak, aztán egyszer csak azon kaptam őket, hogy ők az egéralátét. Hm, így sokkal szimpatikusabbak :)

És krónikus olvasáshiányom van, már ami azokat a könyveket illeti, amik szólnak is valamiről, nem csak száraz adatokról.

És a Csordás Dániel-féle Nocturne-t csak ajánlani tudom mindenkinek. Annyira gyönyörűen van rajzolva, hogy sokszor a szöveget csak nagyon sokadjára vettem észre, annyira elmerültem a képekben...

Szépen fokozatosan gördülnek le a kövek, elvonultak a viharfelhők, satöbbi satöbbi, és ez nagyon jó.

 
És hamarosan költözök is, legalábbis virtuálisan, egy wordpress blogra, ami már megvan, csak még nem nagyon tudom használni.

És: ezt ki kell prbóbálnom ^^ (az már más kérdés, hogy hogy veszem rá őnyúlságát :)

hopp, találtam egy hétvége óta ittfelejtett zsömlét, amit úgy vettem észre, hogy leejtettem, és pattogott...

snitt

és egyszer odamegyek valamelyik, a Blahán teljes átéléssel igehirdető testvérhez, és megkopogtatom a vállát. Megkérdezem, hogy mégis hogyan a fenébe csinálja,
hogy órákig ordítozik a mínuszokban (gyertekidetestvéreim), úgy hogy:
 - nem megy el a hangja (timindbűnöslelkekvagytok),
 - nem reked be (mertmindapokolbanfogtokelégni), de még csak fátyolos sem lesz a hangja a végére...
nekem is kéne ilyen skill. (ámen)

snitt

ahogy jöttem haza, a távolból megláttam a gesztenyesütő felől felszálló kékesszürke, tökéletesen élethű miniatűr gombafelhőt

snitt

nem fogok ott gesztenyét enni, az biztos

snitt

Tejóég, tavaly óta nem írtam blogot.

 Addig is, amíg eszembe nem jut valami érdemleges, tessék, egy kis vidámság :]

Mivel rámtört a naagy téli szünet, többek között bepótolom a lemaradást egy csomó blogból. És épp találtam egy ilyet:

Borítópályázat klasszikus magyar regényekkel

A legtöbbe azonnal beleszerettem, kreatívak és szépek, ahhoz képest hogy amatőröknek szóló pályázat, nagyon profik lettek. Szívesen látnám őket a könyvespolcomon így :)

És egy másik pályázat: múlt héten volt szerencsénk megnézni az Új Magyarország fotókiállítást az Erzsébet(?) téren. Ahogy sejtettem, túlidealizált, kissé átlátszóan politikaszagú, mindenszépésjó, "felépítettük a mucsaröcsögei műtrágyagyárat, tehát fényképezzük le jó messziről, és az jó lesz"-képek. Alig pár volt olyan, amire tényleg azt mondtam, hogy hűha, ez aztán tényleg pályázatnyertes kép. (kivéve az egyik nemzeti parkos-madaras képet, ami előtt tényleg ottragadtam, de a szerzőre nem emlékszem már sajnos. Ha valaki arra jár, azt a képes érdemes megkeresni)
Viszont ami tényleg feldobta a kiállítást: kaptunk Lánchidas mézeskalácsot :)

Te jó ég, milyen ronda lett az új blogol.hu sablon O.o

 De nem is ezt akartam írni. Igazából fogalmam sincs mit akartam írni.

Fel akartam rakni ide a mai infóóra egyik gyöngyszemét, a krumplipucolás algoritmusát, de sajna az elég megbízhatatlan mp3-lejátszómra rakattam fel, és eltűnt.

Annyira emlékszem belőle, hogy az input volt a krumpliskosár, a puffer a tál, az output pedig a sütő vagy a szemetesvödör. Kár érte hogy nincs meg az egész, nagyon-nagyon tanulságos volt :)

Vicces dolog írás közben elaludni.

Az már kevésbé, amikor utólag megnézve az órai jegyzeteimet, a mondatok nagy része olvashatatlan macskakaparás, a mondatok végefelé pár függőleges vonallal tarkítva, ahol kiesett a kezemből a toll.

Azt hiszem megvan, mivel töltöm a karácsonyi szünetet, azt az összvissz négy napot.

Nem jó dolog a vizsgaidőszak.

Nagyon bízom benne, hogy nem leszek megörökítve a jubileumi Sear Bliss DVD-n, ahogy az első sorok egyikében épp szívbajt készülök kapni a pirotechnikától... :)

Többször elkapott egy kicsit a nosztalgia a koncert folyamán. Tejóég, 13 évesen kezdtem el őket hallgatni, életem első komolyabb koncertélménye is hozzájuk kötődik...az este folyamán alig tudtam letörölni a csendes mosolyt az arcomról. Jó volt őket újra hallani, látni, átélni.

Az Eternal Battlefieldsért pedig hatalmas respect.

Sport=mazochizmus, köszönöm, hogy ezt elmondhattam.

5 fokban futni a kollégium körül halmozottan az, még szerencse, hogy vannak aranyos cicák az utcában.

Remek okok pár kör ellógására, és... melegítenek ^^

Hárommellű lááány
Mindig gondolj rááám

2.0

És azt hittem, hogy ilyen csak a filmekben van....

Mostanában egyre több bizarr ébredésem van, a mai reggel úgy indult hajnali fél ötkor, hogy beugrott az az olasz igeidőragozás, amit egy ideje képtelen vagyok rendesen megjegyezni. Hopp, úgylátszik rendbe tette magát a tudatalattimban, és azóta működik.

...

De igeragozva ébredni még mindig kevésbé érdekesebb, mint arra ébredni, hogy egy macska tapos a bal fülemen :)

Úgy érzem, ez a téma megér egy postot:

A mormoták alszanak téli álmot, az igaz, de az árnyékuktól megijedni a medvék szoktak :)

Apropó medvék:

Áú.

(hopp, közben rájöttem hogy nem medve hanem kutya, de akkoris: O.o)